Történelem

A homoktövis eredetileg a Himalájából származó cserje, de mára széles körben elterjedt az egész világon. Sokoldalú gyógyhatása állandó helyet biztosított számára sok kultúrában, beleértve az ógörögöket, akik szerint ez volt Pegazus, a mitikus szárnyas ló kedvenc eledele. A legenda valószínűleg abból ered, hogy a növény gyümölcse Görögországban a legjobb versenylovak étrendjének fontos eleme volt – az olimpiai játékokon nyújtott teljesítményük, valamint a szőrük minőségének javítása érdekében, amely így egészséges és fényes lett. A Hippophae nemzetségnév is erre utal, amely két görög szó összetételéből áll: hippos (ló) és phaes (fényes, csillogó).

A homoktövist számos régi forrás említi Tibetben és Kínában. Az ősi szövegek szerint Songzen Gampo tibeti uralkodó i.e. 630-ban orvosi találkozót szervezett, melyre Indiából, Kínából és Perzsiából is hívott gyógyítókat. Azóta jelentek meg a homoktövisről szóló művek, az orvostudomány fejlődésével pedig a tudósok felfedik eme csodálatos növény élettani hatásainak lényegét, és a gyártók joggal építik bele az új, hatékonyabb termékeikbe.